Sokan, sok mindent, sokfélét… vagyis mondanak az ötödik osztályról. Szerintem meg – s most jön a felsorolás – könnyű volt, szuper jó, zsííír, és az új tanárok is felülmúlták az elképzeléseimet. Na de komolyabbra fordítva, a sztárdiák ugyan nem én vagyok az osztályban, mégis elégedett lehetek magammal (szinte jobb lettem, mint negyedikben), és a család ugyanígy gondolja. De hogy ne felejtsem el a zeneiskolát sem, ahol harmadéves növendék voltam, szintén szépen teljesítettem. Ági néni örült, mert Bartók „Csillagok, csillagok” című – amúgy nem túl könnyű – darabja is remekül ment, annak ellenére, hogy csak három hetem volt rá. (Ha valaki nem tudná, négy darabot kellett zongoráznom.) Kicsit bánom, hogy ezekről az erőfeszítésekről, mindennapos gyakorlásokról és a közönség előtti izgalmakról az osztálytársaim mit sem tudnak. De ez már csak így van, lesz.
Persze, mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs... hiszen tudjátok: a megfelelő családi háttér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése