Marika az iskolában

Marika most megy elsőbe és már nagyon várja az iskolát,
Mert okos szeretne lenni, mint más csillagász.
Hú de várom, hú de várom! - mondja.
Vettek füzetet, írószert és az összeg se lett annyi,
Mint amennyit elképzelt.
De se baj, mert az iskola nagyon fontos, mint már azt megállapította.
Este van és holnap lesz a suli, nagyon örül neki, és azt képzeli,
Hogy új barátokra tesz szert, de az iskolát se hanyagolja el,
Mert okos szeretne lenni, mint más ember.
- Jó éjszakát Marikám! – mondja az anyukája, de ő már ekkor alszik,
Mert nagy nap előtt áll. Reggel lett és megszólalt az óra,
Felugrik az ágyból, elkészül pont jókorra.
Készen állsz? – kérdezik a szülei. – Igen! – feleli.
Beszáll a kocsiba és már indulnak is az iskolába.
Körülnéz Marika a suli körül az iskolapad is őrá vár,
Leül a székre és boldogan hallgatja a kedves tanárt. :)

Jön a suli!

Ki örül annak, hogy mehetünk vissza a suliba tanulni? Tömni a fejünket okossággal, tíz kilós táskát cipelni? Hát én biztos nem! Nem jobb itthon lenni, a barátokkal lógni és nyaralni a Balcsin, mint az iskolapadban? Miért, miért, miért??? Mindenki, aki frászban van az iskola közeledtétől, az gondoljon arra, hogy van még pár nap :). Használja ki!!! Irány a Pollack Strand, amíg lehet, és hétágra süt a nap!

Balatonvilágos

Ez ám a nyár, kéremszépen! Csak játék, kacagás, napsütés! Na jó, nem csak… hanem eső, eső, eső... és két hét Balatonvilágoson az Akadémiai Tudós Üdülőben. Bevált helyünk; rengeteg kaja, csönd, nyugalom, (jó idő esetén) napozás, fürdés. Az első héten anyával voltam. Ugyanakkor üdültek tavalyi ismerőseim is: Bence és Boti. Jól elvoltunk!

Sajnos, a 2. héten inkább az eső volt az úr. Az elszomorító idő ellenére nem unatkoztunk apuval: rengeteg filmet néztünk, kártyáztunk (snapszer -- hatvanhat, ha valaki így jobban ismeri, Magyar kártyával játsszák -- és ha valaki így sem ismerné: http://hu.wikipedia.org/wiki/Snapszer), olvastunk, és természetesen vártunk a csodára, a jó időre, ami az utolsó napra el is jött. A második hét végére egész jól megtanultam ping-pongozni is. 

Egyelőre nem tudom, hogy lesz tovább. Még vissza van az augusztus, azt hiszem, lassan elkezdem ismételni az ötödikes tananyagot. És, hogy ne felejtsem, Ági néninek megígértem, megtanulok egy darabot a nyáron. És ígéret szép szó...

A tó kék vize, a tetején lebegő, higanyszínű vízcserepekkel --
ahogy apu mondaná… Tényleg!

A park

8 : 2 a javamra! 

Még szerencse, hogy volt wifi!

Nem ám csak pihenek...! :) 

Aerobik

Mit csinál az ember lánya, ha rászakad a vakáció és a semmittevés, a 9 órai felkelések lehetősége és minden, ami ezzel jár?  Rábeszéli a családot, fizessék be 1-2-3 táborba. Az ember ugyebár nem állandóság és mozdulatlanság, ezért gondoltam, megmozdulok én is: két hét aerobik tábor a Hotel Makár Sport & Wellness Pécs **** centrumban (és ez itt a reklám helye).  Az első hetet Florinával és Titivel gyűrtük (pontosabban ugráltuk) le, a második hetet ők kihagyták, helyettük Diával voltam és a húgával, Lindával. Ők is „jófejek” voltak, remekül szórakoztunk!
Jöjjenek a részletek: délelőtt aerobik foglalkozás, majd ebéd, délután fürdés a medencében majd következett a szauna, és aki akart, teniszezhetett is a fedett csarnokban.
Ez a fajta irányított mozgás jót tett, és mások szerint (is) izmosodás ténye állt be.
A második hét eltelte után beneveztem volna még egy következőre, de a kásádi tábor következett, ami egy újabb történet.
Majd’ elfelejtettem: délutánonként, 6 után felmentünk anyával a Pollack Strandra (szuper) – aki nem ismerné: http://hu-hu.facebook.com/pollackstrand. Aput nem tudtam rábeszélni, ő inkább a könyveibe temetkezett.

Vakáció

Sokan, sok mindent, sokfélét…  vagyis  mondanak az ötödik osztályról. Szerintem meg – s most jön a felsorolás – könnyű volt, szuper jó, zsííír, és az új tanárok is felülmúlták az elképzeléseimet. Na de komolyabbra fordítva, a sztárdiák ugyan nem én vagyok az osztályban, mégis elégedett lehetek magammal (szinte jobb lettem, mint negyedikben), és a család ugyanígy gondolja. De hogy ne felejtsem el a zeneiskolát sem, ahol harmadéves növendék voltam, szintén szépen teljesítettem. Ági néni örült, mert Bartók „Csillagok, csillagok” című – amúgy nem túl könnyű – darabja is remekül ment, annak ellenére, hogy csak három hetem volt rá. (Ha valaki nem tudná, négy darabot kellett zongoráznom.) Kicsit bánom, hogy ezekről az erőfeszítésekről, mindennapos gyakorlásokról és a közönség előtti izgalmakról az osztálytársaim mit sem tudnak. De ez már csak így van, lesz.
Persze, mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs... hiszen tudjátok: a megfelelő családi háttér.

Katica Tanya

Az ígéret szép szó... tudom. És nem illik elintézni annyival, hogy jó volt a kirándulás, pláne, ha apu szerint grafomán vagyok (nem tudom, honnan veszi, talán a blogom miatt). Szóval, Katica Tanya. Nagyon szép környék. Rég volt, de amire visszaemlékszem, az, hogy rengeteget nevettünk. Ez amolyan ott alvós buli volt, az előnyeivel és természetesen a kényelmetlenségeivel együtt. Ami igazán említésre méltó, az éjszakai zseblámpás kirándulás (félelmetesnek tűnt, utólag persze már nem is annyira) és a gokartozás. Szóval, kellenek ezek az osztálykirándulások, legalább iskolán kívül is megismerjük egymást. :)

Katica Tanya, ha valakit érdekel: http://www.katicatanya.hu/

        

 

  

kirándulás

Van, akinek aggódás, fejtörés, izgalom, és van, akinek szórakozás: ez az érettségi szünet. Ami most rám vár: kirándulás a Katica Tanyára. Az esemény időpontja: május 3-4. Remélhetőleg nem fog esni az eső, de ha mégis, egy rövidke záporral még kiegyeznénk, ugyanis a tervezett programok többsége, az eső függvénye. Szóval, várom, úgymond tűkön ülök. Egyelőre ennyi, a többit, majd később.
Pá!

Mese

Mire jó, ha az ember hosszú idő után az íróasztala fiókjában rendet rak? Például arra, hogy megtalálja a régi meséjét, amit negyedikben írt. Ezzel akkoriban első helyezést értem el. Most közzé teszem.

ÉJJEL A KÖNYVTÁRBAN

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy fiú, aki imádott olvasni. De szegény, soha sem olvashatott, mert első volt számára mindig a kötelesség. Éjt nappallá téve dolgoztatták, játékra, olvasására nem maradt ideje. Pedig mennyire szeretett volna olvasni! Forgatni a mesekönyvek színes lapjait. Ezért, amikor tehette, mindig a könyvtár épülete körül sündörgött, és arról ábrándozott, hogy beoson majd egyszer, és kedvére elolvas majd mindent, ami érdekli.
Egy alkalommal mellészegődött a szerencse, és épp a hatalmas könyvtár épületében kellett dolgoznia. Csak nézte, nézte a rengeteg, régi könyvet a polcokon, végighúzta ujjait a könyvek bordázatán, mintha öregemberek arcai lennének – gondolta. Miközben így ábrándozott, arra lett figyelmes, hogy elfogytak körülötte az emberek, az olvasóterem kiürült. Most, vagy soha! – gondolta, s elhatározta, hogy nem dobja el a szerencséjét. Nem ment ki a kapun, inkább hirtelen mozdulattal egy hatalmas szekrény mögé bújt. Várta, hogy a takarítók elvégezzék a munkájukat, majd távozzanak. Senki nem vette őt észre. Amikor már síri csönd uralkodott, előmerészkedett, s elindult vissza az olvasóterem irányába. De előtte meg kellett szereznie még a kulcsot a kapustól. Lépéseinek halk neszét elnyomta az öreg horkolása. Óvatosan vette el az asztalról a kulcsot, nehogy zajt csapjon, és megindult az olvasóterem ajtaja felé. Amikor odaért, elfordította a kulcsot a zárban.  Nagy sötétség tárult elé. Felgyújtotta hát a lámpát, és birtokba vette az egész termet. Gyönyörködve haladt el a polcok előtt, mígnem egy érdekes könyvre lett figyelmes. Levette, majd egy asztalra tette. Belelapozott. Csodálatos mesevilág tárult a szeme elé. Nem tudott betelni a könyv színes oldalaival. „Milyen sok gyönyörű kép! – kiáltott fel. – És egy különös erdő!”
Ahogy a csodálatos könyvlapokhoz ért, hirtelen káprázat fogta el. Maga sem tudta mitől, talán az álmosságtól – mert későre járt –, de mintha megelevenedett volna az egyik kép. Ugyanabban a pillanatban halkan koppant a homloka az asztal lapján. Elaludt.
- Hát te ki vagy? – kérdezte az erdei manó. Hogy kerülsz ide?
- Magam sem tudom, és azt sem, hogy hol vagyok – válaszolta a fiú.
- A mesék birodalmába kerültél. De ha igyekszel, és három feladatot teljesítesz, visszajuthatsz a saját világodba – nyugtatta meg a fiút. Ehhez viszont három próbát kell teljesítened. Szörnyeket kell legyőznöd, gonoszokat. Becsületesen kell helytállnod, és erre csak néhány órád van reggelig. Különben örökké itt maradsz velem. De vigyázz, mert egyre nehezebbek lesznek a feladatok!
- Nem is tudom – válaszolta erre a fiú. – Olyan rosszak velem az igazi világban. Lehet, hogy örökre itt kellene maradnom. De ha segítesz, sikerülni fog, és akkor talán te is velem jöhetsz az én valóságomba.
A manó beleegyezett és elindultak az első feladat teljesítésére. Egy mély gödör szélén találták magukat.
- Ne feledd! Ha belevágsz, nincs visszaút! – mondta a manó. – Becsülettel végig kell csinálnod!
- Rendben – válaszolta erre a fiú.
Hopsz, és már ugrottak is.
A manó így szólt:
- Itt három szörnyet kell legyőznöd.
Mire kimondta, már jöttek is a szörnyek, és nekik rontottak. Ó! Egy hatalmas kígyó, egy unikornis, és nem is tudni, micsoda a harmadik! A fiú kettőt legyőzött, a harmadikat, a kígyót pedig a manó.
- Sikerült hát! Mehetünk a következő feladat felé – mondta a fiú.
- A második feladat könnyebbnek tűnik talán, mert csak egy szörnyet kell legyőzni, de sokkal hatalmasabb lesz – figyelmeztette a manó a fiút.  – Készen állsz a próbára?
- Igen – válaszolta.
Ekkor megint egy mély gödör szélén találták magukat. Beleugrottak. Egy újabb világ tárult eléjük, és valóban, ott volt a szörny. De mire észbe kaphatott volna, megelőzték, és hátulról legyőzték. Így, a második feladatot is teljesítették. Nagyon örültek ennek.
„Már csak egy feladat van hátra” – bátorította a manó. Megkeresték a következő gödröt és beleugrottak. De ekkor tíz fenevadat kellett legyőzniük. Máris ott termett előttük mind. Vitézül verekedtek, és legyőzték őket. A végére teljesen belejöttek a harcba.
Ekkor egy harsonaszóra lettek figyelmesek, majd hirtelen visszakerültek arra a helyre, ahol először találkoztak.
A fiú kinyitotta szemét, és álmosan dörzsölte meg. Először nem is tudta, hol van, de a zaj, ami közeledett, rögtön az eszébe juttatta, hogy a könyvtár olvasótermében van, és átaludta az éjszakát.
Az öreg kapus rontott felé, aki reggel felébredt, és észrevette a kulcs eltűnését, de amikor látta, hogy csak egy fiúcska az, aki a teremben lehajtott fejjel alszik, elszállt a mérge. Ezért meg sem bűntette.
A fiú nem is gondolta, hogy ilyen bámulatos világ tárulhat az ember szeme elé, ha olvas. Csak a manót, a barátját sajnálta, aki ottmaradt egyedül abban a különleges világban, aki talán egy újabb kisfiúra vár, hogy megküzdhessenek a fenevadakkal.
Az idő múltával, amikor egyedül volt, sokszor gondolt a manóra. Ilyenkor mindig elé tárult az erdő csodálatos világa. Tudta, hogy a valóságban nem lehet vele, de örökké emlékezni fog rá.

Pécs, 2009. október 14.

Szülinap

Ma van a szülinapom! Egyik része a napnak iszonyatos volt, mert orvosnál voltam és 12 órára lettem kész. De valami azért jó volt a napban pl.: nem kellett suliba mennem, mert egy órára nem volt érdemes, úgyis jöttem volna haza. Ezért elmentem kajálni és hazamentem. Ekkor kaptam meg a fő ajándékot: egy biciklit. De ez mellé még kaptam csokit, virágot, ördöglakatot, plüss macskát, karkötőt stb. Egész délután a biciklimmel száguldoztam. Az után elmentem futni. És mindenek a végen egy finom vacsora várt az asztalon. Mondhatjuk, hogy a délelőtti aggodalmakat leszámítva, remek volt a napom.

2011 Farsang

Most mondja valaki, hogy nem jó a farsang! Hiszen elsők lettünk. Nem véletlen, mert profi a társulat. A lényeg a szerepcsere volt: a lányok utcagyerekek lettek, a fiúk pedig gazdag csajok. (Adok egy linket, bár a felvételt egy kedves szülő készítette. ) 2011 farsang Deák 5/a

Fergeteges sikerünk volt. Nyereményünk egy hatalmas torta, amiről sajnos I haven’t  got any photos. Ezen a helyen meg kell említenem Blankát és Virágot, akik kitalálták és betanították a táncot.

A farsang ugyan nem most zajlott, de mindenképp említésre méltó esemény volt.

Ha valaki azt hinné, hogy a videón látható módon kiugráltuk magunkat, az téved, mert mindenek a végén fergeteges disco-t hoztunk össze.

Hajrá DEÁK!

Hajrá 5/A!

Start!

Mindent el kell kezdeni valahol. A blogolást is. Nosza, csapjunk a lovak közé - ahogy mondani szokták. Rögtön meg kell magyaráznom a hátteret, amit láthattok: Balatonvilágoson, az Akadémiai Tudós Üdülőben készült az előző nyáron, és épp a terpeszugrást gyakorlom (remélem, ez a mozdulatból látszik).  De ne higgye senki, hogy ez olyan könnyű, annál is inkább, mert tizedszerre sikerült lefényképezni.  (A gravitáció tízedszeri leküzdése jelentős izomlázat eredményezett másnap reggel.)

Miről is lesz itt szó... (?) Tulajdonképp mindenről, amit fontosnak tartok megosztani, vagy csak egyszerűen kibuggyan belőlem valami, és nem akarom veszni hagyni. Remélem, nem fogynak el a szavak... Ö..ö... és azt is remélem, lesz, aki majd elolvassa. Pá!