2014. március 22., szombat

Csipkerózsika álom



Gondolom sokatokban felmerült a kérdés, hogy miért nem írtam két évig. Mondhatnám, nem volt időm, vagy el voltam havazva, de akkor hazudnék. Igazándiból nagyon lusta voltam, és bennem volt, hogy kéne írni, de valahogy a lustaság eluralkodott rajtam.
Ezért most a dolgok közepébe vágva ( in medias res ) elkezdem újból a blog írást. De hogy miért kezdtem el újra? Erre a válasz: április 5-én elutazom Olaszországba, amit nagyon részletesen el akarok nektek mesélni. A szüleim nem engedték, hogy magamra tetováljam ezt a "szent" dátumot, szóval be kell érnem ezzel a halálos várakozással.
Próbálom megírni úgy, hogy élvezzétek, mintha velem élnétek át.
Kezdjük ott, hogy nagyon szeretem Olaszországot, de sajnos megtekinteni még nem volt alkalmam. Miután az olasztanár bejelentette, hogy lehet utazni Olaszba, és megyünk Velencébe, Citadellába, Padovába, egyből éltem a lehetőséggel. Tulajdonképpen ez egy cserediákprogram, ahol mindenki fogad egy olaszt, akik meglátogatják országunkat, és egy hétig az otthonainkban kell lakniuk. Mindenkinek kellett választania egy diákot, én Desiré Barichellát választottam, mert a jelentkezési lapja alapján nagyon szimpatikusnak tűnt. Csak aztán Bea néni nagyon elkeseredve mondta, hogy megmaradt egy-két olasz lány, akiket senki nem választott. Ezért én vállaltam, hogy fogadok még egy lányt. Így alakult, hogy Desi és Irene Michielon jött hozzám. Októberben voltak itt. Soha nem fogom elfelejteni, milyen király érzés volt először meglátni őket, amikor kiszálltak a buszból.
Együtt
Mint láttátok, eddig ez magamról szóló blog volt, átlagos hétköznapjaimról vagy kisebb kirándulásaimról, most viszont az egész olaszországi élményemet be szeretném mutatni nektek. Remélem tetszeni fog, és valamennyire magatokra találtok a sorok között.

2012. július 30., hétfő

Családi hétvége


Családi hétvége Chevy Chase módján, vagyis teljesen optimistán. Ki ne emlékezne a híres színész "Családi vakáció" és egyéb vakációs filmjeire, örök optimizmusára? A vigyorára? Mi is így vágtunk bele a kirándulásba: Anya, Apa és a gyerekek, vagyis Brigi és én. Célpont: Thermal SPA Siklós.
A Nap "hétágra" süt, ahogy mondani szokták, és a víz remek (van legalább 8 medence, csúszdák, szaunák, gőzfürdők meg miegymás, ami leköti az embert, és nyugágy rengeteg (mindenkinek jut), így nem kell a földön ülni pléden, és tördelni a fenekünket. Szóval klassz minden. Délben ebéd, de én nem a legjobban választottam, ezért nyammogok az étel fölött. Marad a jól bevált módszer: Apa önfeláldozása (bekanalaz mindent) – hová fér belé?
A kerek medencékbe is besüt fentről a nap, és a víz alatti fények, mint oly sokszor, most is elbűvölnek. Nem a tenger, tudom, de egy pillanatra azt akarom hinni, és el is hiszem.
Ajánlom mindenkinek melegen és bátran, aki a langyos vízben ücsörögve látni akarja a híres Tenkes hegyet és Siklós várát.

2012. július 13., péntek

Paulus


Újra itthon, és ebéd Apával. Degeszre ettük magunkat ezen a remek helyen, és persze itt van tőlünk egy karnyújtásnyira a Café Paulus (Ifjúság útja, az egyetem mellett). Ez itt a reklám helye, ajánlom mindenkinek. 11-től van ebéd, nagy a választék és nem drága!!

Desszertnek akkor kapok egy... kapok egy... mit is? 

Balatonvilágos


Ha Balaton, akkor a balatonvilágosi Akadémiai Tudós Üdülő. Nem kell jobb. (És nincs is.) Egy hét Apával kifogástalan strandidőben. A tó vízének hőmérséklete napnyugtára szerintem a 30 Celsiust verte (nem volt habos és büdös a víz, ha valaki megjegyezné, még épp elviselte a tó).  A hét első fele leginkább Apával telt. Asztaliteniszben erre az évre már kiegyensúlyozottabb lett az állás (én is tudtam nyerni), de snapszerben megint nekem kedvezett Fortuna istennője – vagy az is lehet, hogy nagyon tudok?? Aztán esti fürdőzések naplementében. Száguldott a wifi, ezért remekül ment a Facebook is.
A hét második felében megismerkedtem Dorkáva, Mesivel, Petrával. Kicsit idősebbek nálam, ennek ellenére nagyon jól elvoltunk. Mit mondjak, este 10 után az üdülő tetejéről szépen ragyogtak a csillagok (felmásztunk). Ping-pong párosban, filmnézések.
Úgy hiszem, ez most tényleg felejthetetlen hét volt. És nagyon fognak hiányozni a lányok. 

Mélázva...

Hahó!

És a wifi száguld.
Naplemente és Meola (ez utóbbi persze Apa kedvéért, mivel mindennek meg kell adni a módját).

Nyerésre állva... :)

Az ellenfényben olyan voltam, mint GIACOMETTI ember alakjai. Lehet. Ha Apa mondja?


Apa

Ellenszélben.